Nászajándék - rendhagyó esküvői album

Na végre eljött az idő és publikálhatom eddigi scrapbook-os pályafutásom főművét: egy rendhagyó esküvői albumot. :) A legjobb barátaim házasodtak össze és nekik szántam nászajándék gyanánt ezt az albumot.

Azért rendhagyó, mert nem üresen adtam át, hanem az egyes oldalakra, címek alá válogattam az ifjú pár sötét múltjából odavágó képeket....;) Olyanokat, amiket végignézve mosolyog az ember, hogy "ők eljutottak a házasságig?!"....és pont ezért is lett a csomagolás és az egész album mottója: "Ki gondolta volna?!..." :)

A képek természetesen cserélhetőek az esküvői képekre, de ha akarják, meghagyják így, és akkor nosztalgiázhatnak közös életük vadabb időszakáról is. ;)

Az albumot nagyon sok scrapper munkája ihlette, inspirálta, legtöbbjüket a scrap.hu-n ismertem meg. De egyet kiemelnék: Jovi baba albumának a fedőlapját szinte egy az egyben igyekeztem másolni, mert nagyon megtetszett. :)

A fedőlapot bevontam vatelinnel, majd textillel, szélét zsinórral díszítettem. Ami más, az az "A & B"  karakterek, azt saját kézzel készítettem: vastag kartonból vágtam szikével, festettem és tintáztam.

Az album alapja egyébként Yabo négyzetalbum színes albumlapokkal. Színeiben az album nem egységes, oldalpáronként változik a színvilág. Rendhagyó ezen a téren is, nem a szokásos visszafogott halvány, pasztell, "esküvői" színeket használtam, hisz eredeti jellegében az albumra és a párocskára egyaránt mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy visszafogott. :) Viszont igyekeztem az egységet állandó vagy visszatérő elemekkel megalkotni, például a feliratok minden ízben ugyanolyan címkék (Yabo szintén) amire bronz hődomborítással írtam.

És íme az album:

Az első és az utolsó igazán személyes lett. Az első a dátum miatt, az utolsó pedig azért, mert az esküvő után itt hagynak minket: bár nem örökre, de jó néhány évre kirobognak a kis Mini Morrisukkal Hollandiába élni.

Némelyik oldal egyszerűbb lett, némelyik összetettebb. Mindenesetre ez nekem kemény meló volt, sok időmbe és sok energiámba került. Az első és az utolsó ollócsattogtatás között durván 2 hónap telt el. Nem dolgoztam rajta non-stop nyilván, de lassan jött az az ötlet, gondolat, amit érdemesnek találtam  megörökíteni, aztán folyamatosan szereztem be a hiányzó kellékeket hozzá, majd a megvalósítás sem ment mindig gördülékenyen, nem mindig jött az ihlet. Nem vagyok egyformán elégedett az oldalakkal, de összességében igen és nagyon remélem, hogy legalább annyira örülnek neki, amilyen örömmel csináltam. :)